• Megbocsátás

    Megbocsátás

    - Mike, te marha! – morogta Kaylee Walker maga elé, elég hangosan, hogy többen is meghallják a környezetében. Több rosszalló arckifejezést kapott már idefelé jövet is idős hölgyektől, de az érdeklődő, és kimondottan jól szórakozó arcokból sem volt hiány. – Mit néz? – dörrent rá egy feltűnően vigyorgó férfira, aki vihogva fordult a barátjához.
    Kaylee idegesen toporgott, és többször is ránézett az órájára. Este fél tíz volt. Nyolc órára beszéltek meg vacsorát a barátjával, Mike-kal. Négy éve voltak már együtt, és Kaylee véleménye szerint lassan átléphetett volna a kapcsolatuk a következő szintre. Sokszor képzelte el magukat házasokként, hogy milyen életük lehetne, és tetszett neki, amit látott. A fantáziái azonban szertefoszlottak, mikor egy nap hamarabb ért haza a munkájából, és gondolván, hogy meglepi Mike-ot, még pezsgőt is vett neki. Aznap volt az évfordulójuk. Arra azonban nem számított, hogy a férfi nem lesz egyedül, hanem a legjobb barátnője szórakoztatta éppen.
    Kaylee épp eleget látott abban az öt percben, míg a lakáson volt. Egy barátja lakásában húzta meg magát, másnap pedig összecsomagolt azzal az elhatározással, hogy véget vet a kapcsolatuknak. Szakított a férfival, azonban egy évvel ezelőtt újra összejöttek. Ahogy ismét az órájára lesett eltöprengett, vajon miért engedett Mike-nak. Jóképű volt, magas, és rendkívül izmos, a rendszeres edzéseknek köszönhetően. Mike futballista volt, és egy megrögzött szoknyapecér. Kaylee épp eleget hallotta ezeket a megjegyzéseket az anyjától, és néhány barátjától, azonban ahogy a mondás tartja, a szerelem vakká tesz. És Kaylee épp elég vak volt, hogy minden felett szemet hunyjon neki.
    Most, egy évvel a mosolyszünet után, megint eljátszotta a férfi a bizalmát. Elég kompromittáló helyzetben találta őt és az egyik barátját, de Mike hevesen bizonygatta az ártatlanságát. Mivel a múltkori esetben a férfi elismerte a hűtlenséget, és semmit nem tagadott, amit a nő a fejéhez vágott, ezért úgy gondolta, ad neki még egy esélyt, hogy bizonyítson. Azonban Mike nem jelent meg a megbeszélt vacsorán. Kaylee hiába várta, többször is hívta, de a férfi elérhetetlen volt. Egy óra várakozás után elege lett, és elhagyta az éttermet. Mike akkor hívta fel, mikor elérte a metróhoz vezető mozgólépcsőt. Kaylee hallani sem akarta a kifogásait, és úgy érezte, végleg betelt a pohár. Szakítani fognak, de ezúttal végleg.
    Azonban a gondolat is túlságosan fájt neki. Mike olyannyira a része volt a szívének és az életének, hogy képtelen volt elképzelni a jövőjét nélküle. Viszont azt sem szerette volna, ha az együtt töltök évek alatt folyamatos csalódásokat kéne átélnie. Inkább most szenved, és ragadja meg a problémát a tövénél, de nem fog engedni neki. Akármennyire is szereti a férfit, túl sokszor bántotta már meg őt.
    Megérkezett a metró. Kaylee megvárta, míg mindenki felszáll, csak utána lépett ő is a szerelvényre. Az ajtó szinte azonnal becsukódott utána, nekidőlt a hűvös fémnek, és szemügyre vette a környezetét. El akarta terelni a gondolatait a férfiról.
    Furcsa volt az embereket szemlélni, egyben izgalmas feladat is volt számára, mint újságíró. Imádott megfigyelni. Két tinédzserlány elmélyülten beszélgetett az egyik ülésen, mögöttük egy férfi nem egyszer adott hangot a tetszésének, ahogy végigmérte a miniszoknyás lányokat. Egy nő éppen a fia ruháját igazgatta, és közben mérgelődött. Aztán Kaylee kiszúrt egy idős hölgyet a tömegben, aki őt nézte. Halvány rózsaszínűre rúzsozott, cserepes ajkai mosolyra húzódtak, ahogy találkozott a pillantásuk. Kék szemei vidáman ragyogtak, ősz fejére barna kendőt csavart. A lány elkapta a tekintetét, a nő azonban nem. Vajon miért néz engem?
    A metró lassítani kezdett, majd megállt. Emberek szálltak le, néhányan fel, majd ismét megszólalt a géphang, becsukódtak az ajtók, és a hangszórókban recsegve felhangzott a következő megálló neve. Kaylee még egyszer az idős hölgyre nézett, aki még mindig őt nézte mosolyogva, a kezében azonban már volt egy szál fehér rózsa. Kaylee zavartan fordult el újra, és az út hátralévő részében a metró megállóinak tábláját kezdte böngészni. Mire a kocsi lassítani kezdett, már lassan a memóriájába égett minden állomás az átszállási lehetőségekkel együtt.
    Kinyíltak az ajtók, azonban senki nem szállt le. Kaylee-nak viszont itt kellett leszállnia, ha haza szeretett volna érni, hogy ehessen pár falatot. Lelépett a járműről, ekkor egy ráncos kéz ragadta meg a csuklóját. Az idős hölgy volt az, mosolyogva a kezébe nyomta a rózsát, és kivillantotta hiányos fogsorát.
    - A maga helyében megbocsájtanék neki – mondta sejtelmesen az öreg nő, elengedte Kaylee kezét, és integetett neki, mikor a szerelvény elhagyta az állomást.
    A lány értetlenül nézett a kezében tartott rózsára. A szára át volt kötve egy vörös masnival, és volt rajta egy cédula. Az ujja közé csippentette, megfordította, és elolvasta a feliratot, amely csak egyetlen rövid utasítást tartalmazott. Fordulj meg! Kaylee így tett, és elakadt a lélegzete. Egy óriási csokor rózsa volt középre helyezve egy állvánnyal, kis nyíl mutatott a mozgólépcsők felé. Kaylee arra vette az irányt, mikor felért az aluljáróba, újabb meglepetés fogadta. Emberek álltak falat neki két oldalt, így csak egy irányba haladhatott. Mindenki mosolygott, némelyek vigyorogtak és kacsintgattak, mindegyikük kezében egy tábla volt: Sajnálom.
    Kaylee tovább ment, felment az aluljáróból a térre, és a szívéhez kapott a látványtól. A fákon megannyi lampion égett felaggatva, az oszlopokra égősorokat tekertek, és egy rózsaszirmokkal teleszórt ösvény vezette őt az egyik padhoz, ami tele volt aggatva rózsákkal. Kaylee dobogó szívvel vette fel a kinyitott, vérvörös bársonydobozt. Felpattintotta a fedelet, és egy gyűrűt talált benne.
    - Reméltem, hogy ma végre rendezhetem a kapcsolatunkat, Kaylee Walker. Te voltál, és mindig is te leszel A nő az életemben. Amit láttál, esküszöm, hogy semmi nem volt. Tudtam, hogy nem vársz meg az étteremben, ezért úgy döntöttem, én fogok várni rád. Ha, kell egész este. Mert komolyan szeretném összekötni veled az életem.
    - Mike… - kezdte Kaylee. Belenézett a meleg barna szemekbe, és megingott az elhatározása. Sosem tudott nemet mondani a férfinak, már attól elgyengül a lába, ha ránéz. – Nem tudom, meg tudnék-e bocsájtani neked. Még ezután az elképesztő látvány után sem.
    - Kaylee. Esküszöm, soha nem csaltalak meg, mióta újra együtt vagyunk. Sosem játszanám el a bizalmad, és szörnyen érzem magam az akkori miatt is. Szeretlek, Kaylee Walker, és megértem, ha sosem bocsájtasz meg nekem. De kérlek… - Mike letérdelt, és megfogta Kaylee kezét. – Megtisztelnél azzal, hogy még egyszer utoljára a bizalmadba fogadsz, és hozzám jönnél feleségül?
    Kaylee az ajkába harapott, és próbált érvekkel hatni a szívére. Esélytelen volt, túlságosan Mike rabja volt.
    - Ó, te csirkefogó! – kiáltott fel, és nevetve bólintott. – Akkor is, ha megbánom a döntésem… Igen!
    Az emberek éljenzése és tapsolása közepette Kaylee Mike nyakába vetette magát. Örökre az övé.

1 megjegyzés:

  1. Eliose Queen írta...

    Nagyon cuki, nagyon édi, nagyon moe és nagyon romantikus. Kb ezek jutottak az eszembe mikor olvastam. Rövid, de ütős. :P
    Puszy