Sötétség. Az volt minden, ami Laila-t körülvette. Tudta, hogy halott. Valamiért, mégsem akarta elhinni, hogy mindez megtörtént vele. Most, hogy itt volt, megrettent. Nem volt képes egyedül megküzdeni ezzel. Maga előtt látta a többiek rémült tekintetét, Kailan meleg, barna szemeit, amiből kihunyt a fény abban a pillanatban, hogy rájött: Laila meg fog halni. De miért látott ekkora fájdalmat a szemében? Hiszen alig ismerték egymást…
Mégis az ő hangja volt az, ami elkísérte ezen a rémisztő utazáson. Újra és újra hallotta a hangját a fejében, csak az övét. Édes, simogató hangját. Nem lehet így vége… Nem veszítheti el. Maga sem értette, miért agyal most a kettejük közötti köteléken, ami tagadhatatlanul ott volt, csak még nem tudta, milyen. Egy fénylő pont jelent meg a távoli feketeségben, és már nem csak Kailan hangja vette őt körül. A fényből egy férfi lépett ki, alakját szorosan körbeölelte a ragyogás. Laila-nak sűrűn kellett pislognia, mire ki tudta venni a jövevény tengerkék szemeit és piszkosszőke, rövid hajkoronáját.
-Apa… -suttogta. Azt se tudta mit mondjon, vagy odafusson-e az apjához és el se engedje, míg meg nem bizonyosodik róla, hogy tényleg ő az. Könnyek szöktek a szemébe, de csak ült ott, nem tudott egy lépést sem közeledni.
-Laila… kicsim. Úgy sajnálom, hogy így alakult. De most már itt vagyok. Velem kell jönnöd.
-Apa… -Laila kinyújtotta kezét a fény felé, apja is érte nyúlt, már majdnem megérintették egymást, mikor a lány meghallotta a fejében Kailan-t, ahogy a nevét suttogja. Megremegett a keze és visszahúzódott. –Nem megy… még nem…
-Tudták, hogy ezt mondod. Fel voltak rá készülve. –mintha egy csipetnyi csalódottság lett volna a férfi hangjában. Leeresztette a kezét és lemondóan felsóhajtott. Beletúrt rakoncátlan tincseibe, ez annyira az apjára vallott, mikor ideges volt. –Rendben van. A te döntésed. Tiszteletben tartom, hogy még nem vagy készen erre, bár minden idegsejtem azt kiabálja, hogy kényszerítselek. De nem teszem. Kérlek… Nagyon fontold meg, mit lépsz. Szeretlek, kicsim!
Azzal a férfi köddé vált. A ragyogó fény is eltűnt, Laila pedig ismét a sötétségben találta magát. De ezúttal nem csak összetörten várta, hogy történjen valami, már tudta, mit kell tennie. Volt egy célja, ez pedig rendíthetetlenül a másik oldal felé húzta. Érezte, hogy ismét zuhanni kezd, de ezúttal tudta is, hová tart.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése