Szeretnék köszönetet mondani anyukámnak, apukámnak, a testvéreimnek, a barátaimnak... hogy tartották bennem a lelket és...
Na jó, ez hülyeség mert ők mindig a legrosszabb pillanatokban adtak nekem munkát. :P Szabotálták a fordítást meg egyebek, szal gonoszak voltak. Nem köszönök nekik semmit.
Viszont nektek köszönöm a kitartást, hogy hat hónapon át türelmesen (legalábbis remélem) vártátok, hogy ez a pillanat eljöjjön. :D Most hogy mindenki eltüntette a véres karókat, megharapta a másik nyakát és végre elértük a happy end-et amondó vagyok, hogy adjunk nekem egy szusszanásnyi időt, aztán míg a szavazás lezárul a kövi történetünket illetően, és elkészül a végleges egybeszerkesztése a mi drága könyvünknek, addig közösen lebonyolítjuk drága főszereplőink esküvőjét is. Utána pedig imádkozunk, hogy az írónő (milliószor csókoljuk a kacsóit) hamar megírja a folytatást, és végre szemügyre vehessük, mit is jelent Jessica fejében az uralkodni szó. :D
Na egy szónak is száz a vége, most azt hiszem bekapom a sütim maradékát, megkeresem a kiesett fogtömésem és pihengetek egyet. Ti is tegyetek így, vagy esetleg kezdjétek előröl a könyvet. ;)
Alysia kikapcs. :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése